Születési dátum és hely: 1968 Július 29, Nagyvárad
Családi állapot: Nős, egy fiúgyermek büszke édesapja
Iskolák és más képzések:
1986-ban érettségiztem Nagyváradon az Ady Endre gimnáziumban
Temesváron az építészmérnöki karon kezdtem egyetemi tanulmányaimat, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szereztem diplomát politológia karon
Doktori tanulmányaimat Bukarestben kezdtem 2003-ban, remélem, a kampány végeztével időm lesz ezt is sikerrel befejezni
1993-ban és 1994-ben Strasbourgban összehasonlító emberjogi képzésen vettem részt
1997-ben Nemzetvédelmi Kollégium résztvevője voltam Bukarestben
1998-ban Londonban a Royal Institute of International Affairs ösztöndíjasa, ugyanabban az évben a German Marshall Fund ösztöndíjasa voltam az Egyesült Államokban
2006-ban az Egyesült Államok kormányának meghívottjaként tanulmányúton vettem részt az Államokban
2007-ben az Egyesült Államok Külügyminisztériumának ösztöndíjasaként képeztem tovább magam
Munkatapasztalat
1990–2004 között a román Képviselőház tagja
1992–2004 között a parlament külügyi bizottságának tagja
2000–2003 között az integrációs bizottságnak tagja és titkára valamint a Románia – Európai Parlament vegyes bizottságnak tagja
2000–2004 A Délkelet Európai Stabilitási Egyezmény Parlamenti Munkacsoportjának tagja
2003-ban a West Virginia Wesleyan College
2004-től egyetemi tanár a Partiumi Keresztény Egyetemen
2005-től a Duna-Tisza társaság megbízott brüsszeli lobbistája
2006-ban a Miskolci egyetem vendégtanára
2007-ben Tőkés László egyéni képviselőjelölt „Unió, Erdéllyel” kampányának vezetője
2007–2009 Tőkés László európai parlamenti képviselő kabinetfőnöke
Politikai tevékenység
1990-ben alapító tagja voltam az RMDSZ-nek, a MIDESZ-nek, a MISZSZ-nek, a TMD-nek, majd később a Szabadelvű Körnek (1991) és a Reform Tömörülésnek (1993)
1996–2003 között Reform Tömörülés platform alelnöke,
2005–2006 között a Magyar Polgári Szövetség választmányi elnöke voltam
2004-től az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke vagyok
Miért fontos, hogy ott legyünk Brüsszelben?
Külpolitika nélkül nincs érdekérvényesítés, nincs hatékony belpolitika sem. Az Uniós csatlakozás új lehetőséget, új pályát ad nekünk, erdélyi magyaroknak. Európában szövetségeseket tudunk találni megmaradásunkért folytatott harcunkhoz.
Európa tud az ír, a flamand, a katalán, a baszk és a dél-tiroli ügyről. Tudnia kell az erdélyi magyarok helyzetéről, a magyar ügyről is. Ha nekik jár a területi autonómia, nekünk is jár. Ha a skót, a korzikai vagy a fríz kultúra érték Európában, akkor a csángómagyarok kultúráját is becsülje Európa és Románia is.
Hagyományaink, kultúránk, népdalaink, nyelvünk nem csak egyetemes magyar értékek, de európaiak is egyben. Mutassuk meg, hogy mi, erdélyiek, méltó tagjai vagyunk az európai nemzetek és régiók közösségének.
A külpolitika az eszköz, amely ezt megvalósítja.
Ha az erdélyi magyarokat tisztelik Brüsszelben, Bukarest sem packázhat velünk a végtelenségig…
Székelyföld Területi Autonómiája, a kulturális autonómia, a csángómagyarok ügye, az egyházi és közösségi vagyon visszaszolgáltatás, a Bolyai egyetem és az oktatás nem tekinthetők immár egyszerű belügynek, ezek európai ügyek is egyben. Békés, demokratikus módon követeljük jogainkat immár több, mint nyolcvan éve, de most alkalmunk nyílt arra, hogy ezeket európai segítséggel rendezzük. A belpolitika fontossága nem vész el, de a sikeres külpolitika, Európa-politika segíthet önkormányzatainknak, parlamenti képviseletünknek jogainkat kiharcolni, otthont teremteni Erdélyben.
A magyar nyelv hivatalos nyelv Európában. Legyen Erdélyben is az!
A régióknak is nagyobb szerep jár az itthoni és az európai politikában. Erdély hosszú évszázadokon keresztül nemcsak a régió, de az egész kontinens jelentős befolyással bíró szereplője volt. Mind etnikai-kulturális háttere mind pedig gazdasági lehetőségei hátteret biztosítanak arra, hogy az európai régiók föderatív rendszerében újból azon a helyen legyen, amely őt megilleti.
A csángómagyarok megmaradása nélkül nincs magyar jövő Erdélyben! Székelyföld jövője nélkül nincs magyar megmaradás a Kárpát-medencében!
Magyar jövő nélkül nincs európai jövő!
Itt születtünk, itt élhetünk, ez nem csak jog, de kötelez is…
Mit szeretek?
A családomat. A feleségemet és a gyermekemet. Velük lenni, velük nevetni.
Szüleimet, mert életet adtak nekem és embernek neveltek.
Katolikus egyházamat, hitemet, ami erőt és bizodalmat ad a jövő harcaihoz, az élethez.
Tanáraimat, akik tudást adtak nekem.
A jó zenét, a teniszt, a sízést, az úszást, a csirkepaprikást nokedlivel és az esti híreket. A táncházat és népzenét, a rockot és a szimfonikusokat, a kerti munkát és utána barátokkal egy pohár sört. A borászokat, amint a pincéjük ékességeit kínálgatják, a frissen kaszált sarjú illatát és a székely bácsit, ahogy a szekérről ismeretlenül is köszön az úton.
A tusványosi tábor hangulatát, a fenyőkön csiripelő madarak röptét. A gitárt és a dobot. Barátaimat, mert bízok bennük és ők is megbíznak bennem. Harcostársaimat, akik nem hagynak ott, ha baj van.
A mezőségi dombokat, a Szent Anna tónál a vihart. Az utazást és az új ismeretségeket.
A dzsesszt és a borvizet.
Erdélyt, mert ez a sorsom.
